Tóth Gábor közel húsz éve dolgozik karbantartó mérnökként autóipari beszállító üzemekben. Nap mint nap pneumatikus berendezésekkel foglalkozik, és szerinte a meghibásodások jelentős része egyetlen, gyakran elhanyagolt területre vezethető vissza: a sűrített levegő előkészítésére. Erről beszélgettünk vele.

Sokan úgy gondolják, hogy a sűrített levegő egyszerűen levegő, amit a kompresszor összenyom. Miért nem ilyen egyszerű?

Mert a kompresszor nem csak levegőt sűrít, hanem mindent, ami a levegőben van. Port, nedvességet, és a dugattyús gépeknél olajködöt is. Ha hét bar nyomásra sűrítjük a levegőt, akkor a benne lévő vízpára koncentrációja is a nyolcszorosára nő. Amint a levegő lehűl a csőhálózatban, ez a víz kicsapódik. Ezért találunk vizet a szelepekben, rozsdát a hengerekben, és ezért akadnak be télen a kinti vezetékek.

Mi a legtipikusabb hiba, amivel találkozik?

Az, hogy valaki beköt egy új gépet a hálózatra, és elfelejti a szűrő-szabályzót. Vagy ott van, csak évek óta nem cserélték benne a szűrőbetétet, és a kondenzátumot sem engedték le. Ilyenkor a berendezés eleinte működik, aztán hónapok múlva kezdődnek a megmagyarázhatatlan hibák: a szelep lassan vált, a henger rángat, a tömítés idő előtt elkopik. Az emberek a hengert cserélik, holott a levegőt kellene rendbe tenni.

Mit tartalmaz egy jól összeállított levegő-előkészítő egység?

Három alapelemet szokás emlegetni, a szűrőt, a nyomásszabályzót és az olajozót. A szűrő kiszedi a szilárd szennyeződéseket és a kicsapódott vizet. A nyomásszabályzó beállítja azt a nyomást, amire az adott gépnek szüksége van, és ezt tartja akkor is, ha a hálózatban ingadozik. Az olajozót régen mindenhova beépítették, ma már csak ott kell, ahol a gyártó kifejezetten előírja a kenést, például régebbi típusú szerszámoknál. A modern hengerek és szelepek zsírozva érkeznek, és élettartamra kenettek, ezeknél az olaj inkább árt.

Hol érdemes beszerezni ezeket az elemeket?

Én olyan forgalmazót keresek, ahol egy helyen megvan a teljes sorozat, és nem kell három cégtől összevadászni a szűrőt, a szabályzót meg a közbenső blokkot. Az apneumatika.hu kínálatában a levegő-előkészítő egységek kategória pont így van felépítve: szűrők, szűrő-szabályzók, nyomásszabályzók, olajozók, lágyindító szelepek és elosztó blokkok egy helyen, raktárról. Nekem az is fontos, hogy legyen egy telefonszám, ahol valaki ért hozzá, mert a méretezést nem mindig egyszerű eldönteni katalógusból.

Említette a lágyindító szelepet. Az mire való?

Amikor egy gépet reggel bekapcsolnak, a hengerek véghelyzetben állnak, és ha hirtelen rájuk engedjük a teljes nyomást, akkor csattanva, nagy sebességgel ugranak a másik véghelyzetbe. Ez nem csak zajos, hanem balesetveszélyes is, és tönkreteszi a csillapításokat. A lágyindító szelep fokozatosan engedi fel a nyomást, és csak akkor nyit teljesen, amikor a rendszer már feltöltődött. Újabb gépeknél ez már szinte alapfelszerelés.

Milyen tanácsot adna egy kisebb műhelynek, ahol nincs külön karbantartó?

Három dolgot. Először: minden gép elé kerüljön szűrő-szabályzó, és legyen rajta manométer, hogy lássák, mi történik. Másodszor: hetente engedjék le a kondenzátumot, vagy vegyenek automata leeresztőt. Harmadszor: ne a hálózati nyomáson járassák a gépeket, hanem állítsák be a legkisebb nyomást, amivel még megbízhatóan működnek. Ez energiát spórol és meghosszabbítja az élettartamot.

Mi az, amit a legtöbben alábecsülnek?

A hűtveszárítót. Egy nagyobb hálózatban a kompresszor utáni szárító nélkül hiába van minden gép előtt szűrő, a víz a csövekben akkor is ott lesz. Aki egyszer kiszámolja, hány órás leállást okozott egy befagyott vezeték, az általában másnap árajánlatot kér szárítóra.